Mond meg Te…
Betelt a pohár. Letaglóznak a cunamiként ránk zúduló reklámok. Újra és újra. Egymást túllicitálva akarnak rám, rád, valamennyiünk- re hatni. Pedig nem is vagyunk egyformák. Ami az egyik embernek hasznára válik, az a másiknak kárt is okozhat. Látszólag útba igazi- tanak a gyógyszer mellé csatolt szabvány szöveggel, de ezt csak a vásárlás után ismerhetjük meg – otthon. Iszonyúan összezavarnak a leírtak. Tanácstalanságunkkal magunkra maradunk általában. Azt olvastam az ajánlott gyógyszer papírján minap, ha beszedem a tablettát, akár kómába is eshetek. Végig futott az agyamon, egyedül vagyok a lakásban, beveszem a gyógyszert, kómába esek, mi történik ezután? Visszatérhetek-e még az életbe?
Orvosoktól tudjuk, kórházi fertőzésekben több ember hal meg manapság, mint közlekedési balesetben – így mondták. Valahol azt olvastam régen, több mint háromezer ember vesztét a gyógyszerek mellékhatásai okozták és 200 ezerre tehető azoknak a száma, akik a nem megfelelő gyógyszer miatt kerültek kórházba. Hogy pontosan mennyi idő alatt, arról nem szólt a fáma. Úgy tudom, az orvosok aláírásukkal hitelesítették szavaikat. Mi mást tehetnék én ebben a helyzetben, mint trendhagyó blogomban elmondom, miben hiszek, mit tudok, mit látok jónak. Mert vallom, nem a tablettákba, kapszulákba, bogyókba zárt kémiai világ az egyetlen lehetséges jó megoldás.
Belegondoltál valaha: szervezeted megnyilvánulásait nap, mint nap érzékeled, átéled és megéled, mégis idegenekre hagyatkozol. Tőlük várod a megoldást. De amíg nem vállalja az ember, hogy életét, egészségét befolyásoló döntéseket hozzon, és azt végre is hajtsa, kiszolgáltatott és sebezhető marad.
Mond meg Te, miként akarod túlélni az időt!
Egyáltalán akarod?